Evésivás. Ezmegaz. Gondolatok. Jegyzetek. Lengyelország. Szösszenetek. Varrásszövéshímzés. Tradíció. Tűzzsonglőr. Én.

2014. augusztus 23., szombat

Nosztalgia, avagy amikorénmégpincérvoltam....

Életem vagy 20 évében dolgoztam pincérként, mielőtt önmagam lettem. Eközben sokszor éreztem úgy, hogy az egész világ üldöz engem, főként a "hülyevendég" képében. Kimondottan ellenem esküdtek össze, a legkülönfélébb módokon.

Kedvencem a laktózérzékeny vendég. Na persze nem az, aki valóban érzékeny eme dologra(mint én is, a sors fintoraként egyébként), hanem az, aki teljesen a divatot követve, már már hisztériába átcsapó módon képes belekötni még abba is gyakorlatilag, ha a kávéja mellett áll a tejesdoboz. Közben persze, esze mint egy marék döglött molylepkének, viszont felettébb felsőbbrendűnek érzi magát azáltal, ha másokat-történetesen a pincért jelen esetben-kioktathat, és traktálhat a nem létező nyavalyáival.

Az egyik kedvencem a "hallott valamit és ki akarja próbálni mert ezáltal kúúúúl lesz" típus. Valahogy így adja elő:

Cukika flegmán betipeg a tűsarkain, karja hajlatán egy méretes, telipakolt Vottyon a Józsefvárosiról. Akkora, hogy derékba hajlik szegény lány a súly alatt. (Igazából sosem értettem, mi a fenéért nem lehet feltenni vállra, ha már köveket cipel benne a Duna partól, miért kell imbolyogni a járókelők között majdnem pofára esve, és mégis szigorúan szekszésnyújork stílusban vinni azt a kurva táskát. De ez egy más lapra tartozik.) Szóval Cukika egyensúlyozgat a pult előtt, és sűrű 3Dszempilla rebegtetés közepette odaveti:

- Helló, van valami laktózmentesetek, vagy hasonló?
(Itt már a kérdésfeltevésen kinyílhat a bicska érzékenyebb kollégáim zsebében, na persze, VALAMI mindig van. Mondjuk egy féltégla, az eléggé laktózmentes. Természetesen az évek során megtanuljuk, hogy érzések elrejt, fapofa, ezerwattos hálivúdi mosoly.)

- Jó reggelt. Természetesen van, laktózmentes tejem is és szójatej is.
(Erre a választékra hirtelen átsuhan egy kis felhő páciensünk homlokán, a bőség zavarában hirtelen azt sem tudja, mihez kezdjen, erre nem volt felkészülve. Gyorsan vissza is nyelem azt, amit még mondani akarok, hogy jaajuteszembe, van még mandulatej is, ha azt szeretnél.)

Cukika erre jól megfontolva a következőt mondja:

- Akkor a laktózmentes szójatejből kérek egy tejeskávét.
(Igen, tudom, hogy valójában nem mondott akkor marhaságot, hisz a szójatej laktózmentes. Nade azért nagyon össze kell szorítani a fogaimat, hogy ne bukjon ki belőlem a röhögés.)

A tetőpont az, amikor Cukika belekortyol a csodaszép szójatejes kávéjába, majd fancsali képpel közli:
- Ennek miért van ilyen furi íze, romlott? Semmi köze a tejeskávéhoz.

Hát aranyom azé bazdmeg, mert a tej az a tehénből jön ki, a szója meg azon a földön terem, amit a tehén legelés után teleszarik. Szóval maximum itt van kapcsolódási pont a kettő között, de a büdös életben nem lesz ugyanolyan az íze.

Másik best of típus a tudálékos, ő az, aki mindent jobban tud. De még azt is jobban. Valami hasonló módon:

Ötvenes hölgy, bőrjakóban, divatos szemüvegben, abból a lazának kinéző tanárnéni típusból, aki bár hiperkedves, de ha ÚGY néz rád a szemövege alatt/felett, akkor a szar is meghűl benned, és tudod, hogy bármi van, csak neki lehet igaza.

- Jó napot. Meg szeretném kérdezni, hogy a sonkás sajtos melegszendvicsen van e valami kenőcs.
(hehehe, falurú tetszett gyünni, he?)
- Szép napot. Mármint a vajra gondol?
- Ja, igen, igen. Vaj vagy margarin?
- Margarin.
- Ó az remek. Sajnos vajat nem ehetek, nagyon erősen laktózérzékeny vagyok. Semmiféle tejterméket nem fogyaszthatok. De akkor kérek szépen egy sonkás sajtos melegszendvicset.
(hát...khmm...szóval...most ezt hogy mondjam el neki, hogy az a fránya sajt....hát jó, mély levegő, tartsunk felvilágosító órát)
- Azt ugye, tetszik tudni, hogy ezen sajt is van. Márpedig a sajt az ugyebár, mint tejtermék, szintén tartalmaz laktózt, mert mi sajt sajtot használunk, nem a növényből készült szintetikus változatot.
- Ó, semmi probléma, sült sajtot ehetek, mert abból KISÜL a laktóz.

Valójában vinnyogok befelé, gondolkodom, hogy leállok vele kicsit vitatkozni, de inkább nem. Mert miközben ezt mondja, ÚGY néz a szemüvege felett.
Végülis, az ügyelet csak egy sarokra van, ha esetleg mégsem sülne ki belőle. Bár lehet, hogy ebben az esetben a sajtra is ÚGY néz, és a laktóz inkább önként távozik.

Aztán van, aki halmozza az élvezeteket. (Személy szerint halmozottan fogyatékosnak hívom, bár tudom, ez sértő a sérült embertársaimra nézve.)

- Helló. Kérek egy koffeinmentes tejeskávét laktózmentes tejjel, két édesítőszerrel, és egy cukormentes kólát.
(mmmmmm..... nagyon nehéz kibírni, hogy ne kérdezzem meg hangosan: "A guminőt majd itt dugod meg, vagy felvigyem az emeleti klotyóba?")



folyt.köv.








Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése