A lengyel Karacsony, avagy a bejegyzes, amit mar ket eve meg akartam irni

 Regen irtam barmit is, igaz, a kutya nem olvassa a blogom, de a minap ravilagitott egy kedves baratnem, hogy valojaban magamnak is irhatom, majd biztosan jol lesz visszaolvasni.

 Ha valaki annyira elvetemult, hogy megis olvasna, attol elnezest az ekezetnelkulisegert, a parom lengyel klaviaturajan gepelek.

 Ket eve mar nekiugrottam egyszer, hogy irok a lengyel karacsonyrol, de ez akkor elmaradt. Most ismet reszem lehetett benne, igaz, kicsit maskent, hiszen ebben az evben megszuletett a kisfiam, igy ez az o elso karacsonya volt, bar sokmindent meg nem ertett belole. Ket eve meg vendegkent erkeztem, ma mar csaladtagkent vagyok itt. Akkor latogatoba jottem, most itt elek. 

 A lengyelek altalaban ragaszkodnak a tradicioikhoz. Ami egy nagyon szep dolog, nalunk sajnos egyre kevesebb helyen talalkozni ezzel, es egyre tobb embernek lesz fontosabb az "en ajandekom a legnagyobb - de az enyem volt a legdragabb" tradicio. Itt azt ereztem, amit meg talan soha- gyerekkoromban, otthon sem-a lenyeg, hogy egyutt legyunk. Amikor szenteste korbealljuk a karacsonyfat, ostyat torunk es jokivansagokat mondunk egymasnak, amikor leulunk az asztalhoz, amikor vacsora utan csillogo szemmel kialtunk fel "Hallottad? Valaki motoszkal a teton!", majd a sogornom 7 eves kisfia lelkesen szalad az ablakhoz, hogy "Megjott a Mikulas, latjatok? Ott egy oriasi zsak a teraszon!!" Aztan bevonszoljuk a zsakot, mindenki megtalalja benne a maga ajandekat, es kozosen kibontjuk. Aztan jatszunk ejjelig, beszelgetunk, fecsegunk, eszunk, es egyszeruen csak megallitjuk a vilagot par orara. Mindezt karacsony-illatba csomagolva.

 Node menjunk sorban. A Karacsonyfat mar delutan feldiszitette a sogornom es a fia, anyosom lelkesen filmezte(miota kapott egy okostelefont, mindent dokumental, hihetetlen cuki es lelkes), hogy majd mi is meg tudjuk nezni. Mi persze szokas szerint kestunk, ami nem szep dolog, mert egyreszt rossz szokas, masreszt az unnepi vacsora az elso csillag feljottevel veszi kezdetet, jelkepezve a betlehemi csillag megjeleneset. Node egy 5 es fel honapos babaval idore menni barhova.. :) Amikor megerkeztunk, gyorsan ledobaltuk a csomagokat, en feltettem a tuzre az elozo nap gondosan elkeszitett jo magyar halaszlevet(eletem elso halaszlefozese volt, kozkivanatra, aposomtol kaptam hozza egy egesz sullot, vagy ket kilo harcsat es ket fejetlen - farkatlan pontyot. A sullo darabolasa egy kulon musorszam volt, Balintom konretan rohogott rajtam a babahordozobol, valoszinuleg nem ertette, miert ugral es szentsegel az anyja a konyhaban, mikozben egy hatalmas, amde annal eletlenebb kessel probalom lecsapni csori hal fejet. Az arckifejezesemet videozni kellett volna, mikor szembesultem vele, hogy "ennek a k.va halnak van ket szeme es bamul ram, mi a tokomet kell nekem ezzel csinalni??"-persze a facebook nagy talalmany, gyorsan rairtam szakacs ismerosre-akivel amugy is epp elenk kommentelesben voltunk-o kozolte, "vagd kette a koponyat es nyomd ki a szemet". Hat, nincs az az Isten, es amugy boldog karacsonyt, Freddie Kruger, gondoltam, de aztan megtettem. Menet kozben rajottem, hogy a fakanal masik vege epp halszemkinyomas kompatibilis, jojjon aminek jonnie kell.( Jovore kiskanalat hasznalok...) Mikor a darabolos halgyilkos pszichomami musort befejeztem, egesz helyre kis halaszlevet rittyentettem, legalabbis az uram szerint, mert en ha fizetnenek erte sem ennem meg.). 
Miutan szusszantunk egyet, kovetkezett az ostyatores. Ennek hagyomanyat -annak ellenere, hogy sokaig egyhaz altal eloirt torveny volt- meg a pogany idok szokasaiban is megtalaljuk, akkor a tesveriseg, bajtarsiassag jelekent elosztottak maguk kozott az emberek a kenyeret. Ma is ugy hiszik, ha megosztjak egymassal az ostyajukat, nem lesz hiany a kenyerbol sem. Az ostyatores a mi csaladunkban ugy zajlik, hogy mindenki kap egy ostyalapot, korbeallunk, torunk a masikebol mikozben o is a mienkbol, es elmondjuk az jokivansagainkat. Ebben az evben egy szot sem birtam kinyogni, ez nem csak a hianyos nyelvtudasomnak volt betudhato, hanem a patakkent omlo konnyeimnek, amiknek akkor mar nem birtam gatat szabni...az elozo par nap minden feszultsege egyszerre jott ki rajtam, anyamra gondoltam, aki tolem ezer kilometerre tokegyedul toltotte az estet, a noveremekre, akik egy masik iranyba ezerkettoszazra tolunk, es nem tudom,mikor latom oket ujra, igy egy pillanat alatt ugy bogtem, mint egy kisgyerek.

 Ezutan asztalhoz ultunk. A karacsonyi asztalrol el kell mondanom, hogy teriteskor az asztalterito ala rejtenek harom fuszalat es par penzermet. A fuszal az etelt, a penz a joletet szimbolizalja, ezzel kivanjak, hogy boseg legyen mindenbol. Egy plusz teritek mindig kerul az asztalra, biztositva, hogy a varatlan vendegnek is jusson hely, emlekezve arra, hogy Mariat es Jozsfet senki nem akarta beengedni a hazaba, igy Jezus vegul egy istalloban(barlangban, ki mit hisz, helyettesitse be) szuletett meg. A 12 apostolt szimbolizalva 12 fogas kerul az unnepi asztalra, ezek altalaban husmentesek, Nalunk a " hal nem hus " alapon ilyenkor rengeteg fele haletel van musoron. Iden tulteljesitettuk magunkat, mert 15 fogas lett, node ebbol harmat gyorsan eltuntettunk a huto melyere, jo lesz az majd masnap. Koztuk volt az en csodasan elcseszett Waldorf salatam is, ami csak alcazott waldorf salata lett(szandekosan kisbetuvel...), mivel a mi draga istenhatamogotti kisvarosunkban karacsony elott egy nappal szarzellert kapni lehetetlen kuldetes volt, igy rendes zellerrel potoltam-hat nem kellett volna. 
A sogornom hagomanyos borscs levese ismet mindent vitt nalam. Ez egy ceklaleves, ami sokfelekepp keszitenek, nalunk cekla, hagyma, zeller illetve rengeteg vorosafonya az alapja, egy tortellini szeru, gombaval toltott tesztabatyuval szervirozva. A halaszlevem itt is sikert aratott, majd a levesek utan kovetkeztek a fofogasok. Ebben az evben a halat hallal volt a jelszo. Termeszetesen nem hianyzott a klasszikus franciasalata (amit itt fott tojassal bolonditanak meg), az en lilahagymas, majonezes burgonyasalatam illetve a hazi keszitesu gombas pierogi azaz pirog sem(ezt Borys, a sogornom fia keszitette, lattam anyosom videojan, annyira cukin dolgozott vele. Remelem Balint is kis konyhatunder lesz majd :D ). A halak csodasan sikerultek. Volt tokehalfile mogyoros tormas martassal, hering tejszines hagymas martasban(az en abszolut kedvencem, ket eve vartam ra, hogy ujbol ehessek ilyent mmmmmm), hering gorog modra(valojaban senki nem tudja, miert ez a neve, ez egy sargarepas-hagymas martasban sult hal, semmi koze a gorogokhoz), ecetes hal mezeskalacs modra(bizarrul hangzik, amde nagyon finom, olajos, fahejas, szegfuszeges ontettel pacolva), citromos, friss oreganos, olivaolajos, hagymas hering(igen, a hering itt nagyon nepszeru es rettento finom), es meg ket fajta, amit ha agyonutnek sem jut most az eszembe, majd ha sikerul megeroltetnem az agyam, akkor ezt a mondatot kijavitom. :D
A vacsora vicces volt szamomra, mert azon kivul, hogy ettem, meg arra is kellett figyelnem, hogy az olemben fickandozo halacskam(ha mar halazunk) nem tapicskoljon folyamatosan a tanyeromban. Merthogy mindenaron ugy gondolta, hogy milyen jo moka a tanyerban nyulkalni. :)
Vacsora utan kave, suti (ezt mar annyira nem eroltettuk tul, sogornom serniket, a klasszikus lengyel turos sutemenyt keszitett, en pedig egy sutes nelkuli kekszes alapu truffeltortat, ami meglepoen jol sikerult, hala a truffelkremet megbolondito narancsnak es mentapalinkanak. Sutizes kozben zajt hallottunk, persze elotte figyelemelterelessel kicsempesztuk az ajandekoket a teraszra, Borys pedig nagy lelkesen latta, hogy megjott a Mikulas. Merthogy biza itt nem a kisJezus hozza az ajandekokat, hanem a Mikulas. Az ajandekbontogatas, a jatek, a beszelgetes keso ejjelig folytatodott, majd hazajottunk. Kivetelesen nem aludtunk ott, Balintot nem akartam ennyire kizokkenteni a napi rutinbol. 

Az este mondata mindenesetre Borys szajabol hangzott el.
-Borys, edd meg azt a kicsi halat, mert święty Mikołaj (ahogy felenk a Mikulast hivjak) meglatja, hogy nem eszel.
-Dehogy latja, le van huzva a redony.

Masnap folytatodott a karacsonyi orulet, parom nagymamajahoz voltunk hivatalosak. 
Nala igazabol az evesen volt a hangsuly, vegre jol bekajaltam az itteni toltott kaposztabol, ami egyebkent edeskaposzta levelebe csavart, paradicsomos martasban talalt etel. Imadom.
grin hangulatjel grin hangulatjel 
A tegnapi nap beszolasa fokozódott. A parom unokatesojanak fia, Bartek, fel evvel idosebb Borysnal. Ülünk az asztalnal, a ket gyerek beszelget.
Borys: Mit hozott neked święty Mikołaj?
Bartek: Á, kepzeld, nem is ő hozza, hanem apáék.
Borys: Dehogyis, az kizart, tegnap kimentunk apaval megkeresni Mikołajt, mert hallottunk valami zajt, es mire visszaertunk ott volt a nagy zsak a teraszon tele ajandekkal.
Bartek: De en Láttam, amikor Anya meg Apa csomagolták. (Ez utan a mondat utan negyen rugdaltuk a gyereket az asztal alatt, nade hiaba, ő folytatta :D )Kulonben is, a Media Expertben lattam azt a jatekot, amit megkaptam.
Borys: Persze, hiszen valahol Mikołajnak is vasarolnia kell.
grin hangulatjelgrin hangulatjel

....gyorsan letereltuk oket a temarol.

 Illetve a nap beszelgetese a nagymamaval, aki amugy 86 eves, suket mint az ágyú, nekem meg van meg csiszolnivalo a lengyeltudasomon.

-Mama, iszok egy kis vizet, jo?
-Itt van a tuzhelyen, mindjart felforr. (Epp teat kezdett fozni) De miert akarsz forro vizet inni?
-Nem akarok, csak hideget.
-Van pepsi meg gyumolcsle is.
-Mama nekem azok tul edesek.
-Persze szivem, lesz ebed utan edesseg is. 

Hat valahogy igy zajlott a mi kis karacsonyunk, igazabol Balint tojt az egeszre, en meg nem akartam kitalalni semmi hulyeseget, hogy huu, az en gyerekem igy bamulta a karacsonyfat vagy ugy ujjongott az ajandekoktol. O elegedetten nyugtazta, hogy meg mindig mindenki rajong erte, poci tele, jatszoszonyeg osszerakva, minden mas le van kakalva. Szo szerint is parszor. 

A vegere ket foto, az elso Borys es Balint, a masodik a nagyi-akarom mondani a dedimami par dedunokaval a tizbol.(Balint, Borys, a nagyfiu Rafał, aki Balint nagytesoja, es Bartek, aki majdnem leleplezte a Mikulast. :) )