Születtem Magyarországon....

Születtem Magyarországon...ezt már leírtam két évvel ezelőtt, amikor az első blogbejegyzést megirtam-istentudja minek. ...harminchat éves elmúltam. Talán annak, hogy most két év múltán visszaolvasva lássam, honnan jöttem és most hol vagyok, hová tartottam akkor s hová jutottam, ki voltam s hogy ki lettem.
Születtem Magyarországon...ez most duplán súlyos értelmet nyert számomra, tekintve, hogy az elmúlt fél évben fenekestől fordult fel az életem azzal, hogy Lengyelországba költöztem.
Akkor kerestem az utam, aztán lassan megtaláltam, s most megpróbálok járni rajta. egyenesen.. néha elesve, de mindig felállva. közhelyesen erre mondják, rögös út vezet a sikerhez.
A humorom azóta sem hagyott el, bár az évekkel egyre ironikusebb lesz, ha lehet ezt így mondani.
A főzést is művelem redszeresen, van kire. Főként, hogy ismerkedhetem az új ételekkel, amik valahogy mégis ismerősek. Hasonló a két nemzet konyhája. Az étkezési szokásokról majd mesélek bővebben.
Hagyományőrzök, tűzzsonglőrködök, énekelek, szövökvarrokhímzek. Még mindig.

Elfogadtam, aki vagyok, és nem akarom már megváltoztatni...és a "szép az élet, mégha néha nyakig is állunk benne a szarban" szerint próbálok élni.

...és még mindig üvegből iszom a pálinkát. Na jó, most már a vodkát inkább.

Valahol el kell kezdeni...

(Ez a bejegyzés valójában 2012 valamelyik hónap valahányadikán íródott.
Azt hiszem, épp Adrian Moleról olvastam, és gondoltam, ha neki van naplója,  nekem is lehet blogom. Mondjuk én jóval idősebben álltam neki, mint ő anno, de valahol el kell kezdeni.) Nem is tudom, miért akarok blogot írni, hiszen sosem tudtam fogalmazni. Na jó, valamikor az iskolában talán igen, de az már az előző évezredben volt. talán azért, mert másnak is van. :D
Azt sem tudom, hogyan kell elkezdeni...
Valamit magamról...hát jó. 
Születtem Magyarországon, harmincnégy éves vagyok. Jelenleg fantasztikus székesfővárosunk vendégszeretetét élvezem egy Déli pályaudvar melletti lakás kis szobájában, a barátaimmal együtt lakva. (Macska meg a fára mászva) Pincér vagyok. Ennyit a jelentéktelen dolgokról.
Ja igen, van egy macskám Artúr, aki halál jó fej.  
Hagyományőrzök, tűzzsonglőrködöm, énekelek, hímzek, szövök, varrok, főzök, lovazok, kutatok, tanulok. Áprilistól szeptemberig a hétvégéimet és a szabadságomat az utazás és a fellépések teszik ki. Ládából és bőröndökből élek hónapokig. Van akinek nehezen elviselhető, hogy van olyan hétvége, amikor két különböző városban ér a reggel.Én erre tettem fel mindent.  Öntörvényű vagyok, makacs, kíméletlenül őszinte, szarkasztikus és gyűlölöm a képmutatást és a hazugságot. 
Keresem a helyem, mint annyian mások, néha azt hiszem, megtaláltam, néha meg azt sem látom, épp melyik az az út, amin mennem kellene.
Jó a humorom. Állítólag. Szerintem halálosan fekete és bunkó. És legjobban saját magamon tudok röhögni.

Tudok bocsánatot kérni. Sokan nem tudnak. Nehéz kimondani azt a mondatot, hogy „ne haragudj. Elnézést, nem akartalak megbántani. „ én ki tudom mondani, és komolyan is gondolom.

Állítólag jól főzök. Hmm..nem utolsó szempont, én meg nem vagyok álszerény.

Nagy a szám. Na és? Kimondom, amit gondolok, néha túl gyorsan is, anélkül, hogy meggondolnám.

Nem értem néha magamat. És a hozzám viszonyuló embereket,  az emberi kapcsolataimat. Sokszor elgondolkodom azon, hogy miért is szeretnek az emberek. Általában azzal nyugtázom, hogy "azért, mert hülyék"

Vagyok, ami vagyok, mert kell egy ilyen is. Nem keresem a megnyugvást. Várom, hogy az találjon meg engem. És mert nem hajszolom, tudom, hamarosan rám talál. 

Ja, és üvegből iszom a pálinkát, na és??