Születtem Magyarországon...ezt már leírtam két évvel ezelőtt, amikor az első blogbejegyzést megirtam-istentudja minek. ...harminchat éves elmúltam. Talán annak, hogy most két év múltán visszaolvasva lássam, honnan jöttem és most hol vagyok, hová tartottam akkor s hová jutottam, ki voltam s hogy ki lettem.
Születtem Magyarországon...ez most duplán súlyos értelmet nyert számomra, tekintve, hogy az elmúlt fél évben fenekestől fordult fel az életem azzal, hogy Lengyelországba költöztem.
Akkor kerestem az utam, aztán lassan megtaláltam, s most megpróbálok járni rajta. egyenesen.. néha elesve, de mindig felállva. közhelyesen erre mondják, rögös út vezet a sikerhez.
A humorom azóta sem hagyott el, bár az évekkel egyre ironikusebb lesz, ha lehet ezt így mondani.
A főzést is művelem redszeresen, van kire. Főként, hogy ismerkedhetem az új ételekkel, amik valahogy mégis ismerősek. Hasonló a két nemzet konyhája. Az étkezési szokásokról majd mesélek bővebben.
Hagyományőrzök, tűzzsonglőrködök, énekelek, szövökvarrokhímzek. Még mindig.
Elfogadtam, aki vagyok, és nem akarom már megváltoztatni...és a "szép az élet, mégha néha nyakig is állunk benne a szarban" szerint próbálok élni.
...és még mindig üvegből iszom a pálinkát. Na jó, most már a vodkát inkább.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése