Valamikor a kétezres évek elején láttam először tűzzsonglőröket. A Bakonyban voltam, életem első goapartiján. Mar a megerkezeskor magaval ragadott a latvany, ahogy fiuk, lanyok tancoltak az erdei tisztason mindenfele misztikus tuzeszkozokkel. Soha nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz hozza merszem.
A petroleum illata azota is arra az ejszakara emlekeztet. Nem vagyok profi, sot, meg csak kozepesen jo sem, de lelkes es imadom csinalni.
A tuz hangja, mikozben jatszol, teljesen befedi az elmedet. Mindegy, mi van korulotted, tomeg, koncert vagy csak az ejfeketen hompolygo Duna, semmi mas nincs, mint az a hang, amit semmi massal nem potolhatsz. ssrrssrrrsssrrrr minden egyes mozdulatodnal hallod, erzed.
2010 szilveszteren volt a kezemben eletemben eloszor tuzes meteor. Egy baratnemtol kaptam kolcson(azota nalam maradt, es a mai napig szeretnem neki potolni de eddig nem jott meg ossze), es az ev utolso napjat barati tarsasaggal Budapesten toltottuk el(akik aztan kesobb a lakotarsaim lettek egy furcsa amde annal orultebb idore), gondoltunk egyet, es kimentunk a Nagykorutra(egesz pontosan a kapunk ele)jatszani. Harmincakarhany evesen ez volt az elso igazi pillanat, amikor ugy ereztem, elek. Igazabol. Valahogy igy.
Aztan jott egyszerre minden. Tuzezes kozepkori zenet jatszo zenekarok koncerjein, tortenelmi fesztivalokon, budapesti parkokban, a vajdahunyad var melletti leeresztett vizu vizesarokban, a visegradi hegy tetejen, a palotaban, a budai varban, a Savaria karneval utcajan, avisegradi palotajatekokon a Preshaz elott a hagyomanyorzok szokott utcai bulijan, lengyelorszagi vikingtabor kellos kozepen, szinten lengyel kastely ketrjeben(azon a ponton, ahol par oraval kesobb hajnalig hullocsillagokat szamoltunk a szerelmemmel, aki a gyermekem apja lett), es ami az abszolut kedvencem, Visegradon a Duna partjan, baratokkal, fulledt nyari ejszakakon. Csak ugy. Magunknak.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése